2012-es kollekció fotózása

Hétvégén megtörtént a fotózás, a helyszín Nagykovácsi Lovarda és környéke volt. A nap ragyogott, meleg volt és jó hangulatban telt ez a pár óra.
Modellünk, Zsófi nagyon szép volt, profiként csatlakozott idén hozzánk.
Nézzétek meg a videót, remélem tetszeni fog!

Sz

Nők Lapja kuponakció

A Nők Lapjába található kupont október 31-ig lehet felhasználni!
Érvényes meglévő ruhák kölcsönzésére, megvételére vagy új, egyedi ruhakészítésre is!
Várunk mindenkit sok szeretettel!
Sz

2012-es új kollekció október elejétől

Eltetelt a nyár, és mi már az új kollekcióval foglalkozuk. Augusztus közepére elkészültek a tervek és az anyagkiválasztás is megtörtént.
Gyönyörű anyagokat választottunk!Lesz csipke, santung, düsez, taft, és persze muszlin , organza is!  Az új kollekcióban igyekeztünk minél többféle ruhát tervezni és készíteni, melyek remélem tetszeni fognak!
Készülnek a ruhák, szabunk, varrunk, alkotunk!

A ruhák fotózása szeptember végén lesz, amit nagy izgalommal várunk!
A honlapon október elejétől lesz látható!

Addig is még jelentkezem!
Sz

Esküvő kiállítás 2011

Sziasztok!

Január végén részt vettünk az Esküvő kiállításon. Első alkalommal jelentünk meg, de nagyon szeretnénk jövőre is ott lenni. nagyon sok új élménnyel gazdagodtunk.
Köszönjük azoknak a menyasszonyoknak, aki bejöttek hozzánk, megnézték, megcsodálták ruháinkat, és meg is próbálták.
Nagyon sok érdekes emberrel találkoztunk, a  a kiállítás alatt a Duna Tv is felfigyelt ránk, nagyon tetszettek a ruháink, amit a divatműsorukban be is mutattak.
Kiállítási standunkról képet később linkelek, szerintem nagyon jól sikerült.

Várunk Szalonunkba, ahol sok új ruhát is megtekinthettek, amit a fotózás óta készítettünk és a honlapunkon nem látható!

Sz

Erre a szakmára születni kell...?

Így az ünnepek utáni nagy nyugalomban végre van alkalmam elmesélni első fotózásunk nem mindennapi történetét.

A nem mindennapi mivoltára leginkább a bejegyzés címéül szolgáló, „a szakmába való születés” utal, főként azok számára, akik ismernek, és tudják, hogy ama nevezetes ősz végi időszakban már igencsak terjedelmes pocakkal szaladgáltam a nőgyógyászat és a varroda között, egy időben helytállva életemnek két, egyáltalán nem elhanyagolandó állomása előtt.

Történetesen az első, ravia couture kollekciónk fotózására, valamint harmadik babánk érkezésére készültem gőzerővel, nem kifejezetten unalmassá téve ezzel a hétköznapjainkat.

A ruhák készítése ugyan ekkorra már meglehetősen nehézkesen ment, már ami a mozgékonyságom folyamatos és rohamos csökkenését illeti (kreativitásban szerencsére sosincs hiány:)), azért a fotózás dátumát mindenképp novemberre próbáltuk időzíteni, biztos, ami biztos alapon, nehogy véletlenül az egyébként december 15-re várt pici lányom meggondolja magát és korábban kibújjon.

Így aztán meglehetősen feszített tempóban rajzoltunk, anyagoztunk, modelleztünk, szabtunk-varrtunk a lányokkal, hogy minden a legklasszabb legyen az ominózus napon.

A fotózást megelőző szombat estén már tényleg mondhatom, hogy hulla fáradtan váltunk el egymástól Szilviával és Rékával, és mivel mindannyian már vettünk részt divatfotózáson, tudtuk, hogy a másnapunk talán még az addigiaknál is sokkal keményebb lesz.

Vasárnap aztán újult erővel, izgatottan indultunk el a műterembe, ahol csodaszép fotóink, nagyszerű fotósunk, Schumi Csaba objektíve nyomán születtek.

A hangulat mondhatom, nagyszerű volt: Csaba olyan profin létrehozta azt, amit elképzeltünk, hogy a kezdeti kattintások után teljesen megnyugodva hallgattuk Horacsek Ági (a világ legjobb sminkese :)) gyorstalpalóját a profi sminkről, az arc anatómiájáról és különféle szépészeti trükkökről. El lehet képzelni, hogy a fáradságtól beesett szemekkel, a terhességtől puffadt, sápadt arccal, a magam részéről, zavaromban leginkább a szőnyeg alól hallgattam volna az előadást...

Mindenesetre Ági kérdésére, hogy mikorra várom a babát, még viccesen meg is jegyeztem, hogy tulajdonképpen bármelyik percre. Ettől minden jelenlévő nagyot nézett, így a kedélyeket lenyugtatva elárultam, hogy december közepére vagyok kiírva, hiszen egy ilyen hónap, hét és főként nap után, már csak egy dolgot nem csinálnék nagy kedvvel, és ez a szülés. (Itt természetesen az eset nehézségére, és nem az eredményére gondolva.) Eközben viszont elég erős megérzésem azt súgta, hogy olyan messze már nincs az a nagy nap...

                              

A fotózás végül befejeződött estére, így mindannyian boldogan és fáradtan tértünk haza.

A ruhákat szó szerint csak lehajigáltam a varrodában, és minél előbb túl akartam lenni két nagyobb gyermekem fürdetésén és lefektetésén, hogy aztán én is végre lefürödhessek és mielőbb ágyba bújhassak. Mindez szépen meg is történt, így kb. 9-re már ágyba kerültem. De még a fejem nem ért a párnára, amikor nem fogjátok kitalálni, mi történt...nos...úgy bizony: elfolyt a magzatvizem. Ez pedig, bármennyire is nem akartam elhinni,  teljesen átírta az aznap esti programunkat a párommal.

Ekkor már csak azon drukkoltam, hogy még időben találjunk felügyeletet az addigra már békésen alvó és mit sem sejtő gyerekeink mellé.

Aztán irány a szülőszoba...

Párommal nagyon fáradtan, de annál boldogabban megállapítottuk, hogy számunkra a nap fénypontja, még ezek után érkezik... És bizony meg is érkezett pici lányunk, Piros személyében, hajnal 1 óra 10 perckor...

És hogy valóban születni kell-e a szakmára? ...hát majd kérdezzétek meg 20 év múlva!

Buék

Nagyon boldog, sikerekben gazdag, békés új évet kívánunk mindenkinek!